„Kedves Évi!
Nyolc hónapos volt első és egyetlen gyermekem, Lujzi, amikor a végkimerülés határán megtaláltalak a neten.
Az összeomlás szélén éreztem és tudtam, hogy lennie kell valami megoldásnak…a megoldás te voltál.
Lujzi éjszaka rettenetesen aludt. Fél órával elalvása után sikítva ébredt és cicin vagy vissza tudtam altatni vagy nem…sokszor nem.
Rettegtem az éjszakáktól, amikor 23 órától 01.30-ig a fotelban ücsörögtem Lujzival a kezemben és arra vártam, hogy visszaaludjon a kislányom, s végre lefekhessek. Egészen 4 óráig, amikor ismét ébredt, szopott, aztán vagy elaludt vagy nem. Ötkor, hatkor újráztunk.
A nappali alvásokról ne is beszéljünk! Ha az éjszakák rettenetesek voltak, akkor azt mondom, hogy a nappalok pedig borzalmasak!
Lujzi vagy kint, babakocsiban volt hajlandó aludni-ha toltuk, vagy pedig az Adamo hintában-gyakorlatilag álomba rázva. Én persze, mint szoptatós anyuka egyetlen percet sem tudtam pihenni, mert ugye nehéz kint az utcán babakocsi tologatás közben szundítani vagy hinta rángatás közben aludni egy órácskát.
Internet, kutakodás…reménysugár, bizonytalanság…Évi…Tud segíteni?…Nem átverés?…Belevágjunk?…Nem volt kérdés!
Lendületesen, gyorsan, profi módon elmondtad az instrukciókat, én bevallom, jegyzeteltem, mint egy kisdiák…Pillanatok alatt összeállt a kép!
Instrukcióidat követve, ami logikus, ám szöges ellentéte mindannak, amit mi kezdő anyák evidensnek gondolunk, hamar jöttek az eredmények.
Lujzi 2 éjszaka után már reggelig aludt. A nappali alvása is szépen rendeződött, kétszer alszik…a saját ágyában. Ahogy mondtad, fekete öves alvó lett a kislányom, aki esténként kimenőt ad a szüleinek (néha-néha), hogy elmenjünk egy koncertre vagy épp vacsorázni.
Ja, Lujzi este 7-től reggel 7-ig alszik.
Az ember hamar hozzászokik a jóhoz…ma már csak egy rossz emlék, amikor anyukám próbálta elringatni a kislányom, rám nézett és azt mondta: Ezt nem hiszem el! Nézd meg, nem bírom elaltatni!
A második, saját ágyában eltöltött délutáni alváskor is hitetlenkedett…persze ez már szép emlék.
Hamar jöttek az eredmények és a változás, ami Lujzin is nagyon látszódott:energikus, érdeklődő, nyugodt, vidám, jó étvágyú és főleg boldog kisbaba volt.
Azóta eltelt 4,5 hónap. Lujzi még mindig alszik, jókat, pihentetőket! Boldog a baba és boldog a mama is! Ja, és persze apa is!
Évi! Hálásan köszönjük a segítséged, a kedvességed, a profizmusod!
Őszintén? Amikor a facebookon olvasom a sok elkeseredett, alvással kapcsolatos posztot, akkor kicsit úgy érzem, mintha mi tudnánk az örök élet titkát! Na jó, ne túlozzunk, csak olyan, mintha megütöttük volna a jackpot-ot.
😁 🙏
Andi”
Recent Comments