„Kedves Szülők!
Ismerős lesz a történetünk eleje, a vége pedig egy álom.
Egy csoda vidám kisfiú és nagyon fáradt szülők.
Jó ötletnek tűnt magunk mellé szoktatni éjjelre, ami egy szűk hónapig működött is. Ekkor a kisfiam 6 hónapos volt.
Majd jött a rémálom. Éjjel 6-8 alkalommal ébred, nehezen alszik vissza, nappal pedig csak hintában, babakocsiban alszik.
9 hónapos korára eljutottunk odáig, hogy vagy lépünk, vagy az egészségünk (mind a testi mind pedig a mentális) rá fog erre menni.
Majd jött Évi!
Először én is bizonytalan, talán picit szkepikus is voltam.
Próbálkoztunk mi letenni Misit korábban is, de égtelen ordítás lett a vége, így hittem is meg nem is, hogy ez működik. De nagyon akartuk a változást!
Most jön az a rész, ami sok szülőnek még csak távoli álom lehet, de kedves Sorstársam!
Nem az! Hidd el!
A kisfiam miután belevágtunk a programba, a 3. éjjelt már végig aludta.
Én azóta eljutottam koncertre is, nyugodtan mertem a férjemmel hagyni a kisfiamat, mert tudtam: úgyis alszik reggelig.
Másnap persze örömkönnyek közepette szóltam Évinek!
Szinte el sem mertem hinni.
A 4. Éjjeltől pedig kisfiamtól elköszönve egy jóéjt puszi után egyedül, sírás nélkül azonnal elaludt!
Azóta apával már versenyzünk:
Vajon elérünk a villanykapcsolóig, vagy Misi már addigra alszik? (Ez 3 lépés).
Általában Misi nyer és szundizik.
Az altatás nem hosszú tortúra, hanem stressz és félelemmentes, meghitt része az életünknek.
Persze, volt nehéz nappal és éjjel, de már tudom: A kisfiam képes a jó és minőségi alvásra, mi pedig élhetünk kipihenve, ez már nem luxus.
A nehéz pillanatokban Évi a hősöm volt. Mindig bíztatott, így nem adtam fel.
3 hete vágtunk bele a programba. Azóta engem kicseréltek.
A kisfiam pedig vidámabb, mint valaha! Gyűjtjük róla a vicces alvóspózos fotókat.
Recent Comments